Az alkoholszonda története

Az alkoholszonda használata najainkban már egy teljesen általános dolog, és a rendőrség mellett magánszemélyek és vllalatvezetők is előszeretettel alkalmazzák az ittas vezetés és a munkahelyi balesetek kiküszöbölése érdekében. De hogyan is vált ilyen elterjedté ez a rendkívül hasznos eszköz? Hogyan vált az alkoholszonda a rendőrök egyik alapeszközévé?

Nehéz elhinni, de az alkoholszonda gyökerei valójában 1874-ig nyúlnak vissza. Ekkor kezdődött a kutatás arról, hogy lehetséges lenne-e egy emberek lélegzetéből kimutatni, hogy fogyasztottak-e alkoholt vagy sem.

Amikor 1902-ben elindult a járművek szélesebb körű gyártása, fontossá vált az emberek véralkoholszintjének mérése, mert akkor kezdtek el az emberek ittasan vezetni.

New York volt az első olyan hely, ahol 1910-ben bevezették az ittas vezetésről szóló törvényeket, és mivel az emberek egyre több autót vezettek, az ittas vezetéssel kapcsolatos törvények fokozatosan kezdtek megjelenni a világ minden táján.

A rendőrök akkoriban mivel még nem volt alkoholszonda, úgy határozták meg, hogy valaki alkohol hatása alatt áll-e, hogy megfigyelték érzékelhető-e a járművezetőn az alkoholos befolyásoltság jelei. Megvizsgálták pirosak-e a szemei, az alkohol szaga érezhető-e, és megfigyelték, hogy a járművezető egyenes vonalban tud-e járni, vagy meg tudja-e érinteni az orrát. Az ilyen típusú gyakorlatokat mai napig is használja a rendőrség, de természetesen napjainkban már az alkoholszonda használat az elsődleges, ám abban az idõben a rendőrség csak ezeknek a jeleknek a megfigyelése alapján tudta ellenőrizni a sofőröket, illetve kiszabni a büntetéseket.

A történelem ezen pontján mind az ittas vezetés, mind a rendőrök által alkalmazott gyakorlatok annak kiszűrésére mindenki számára újak voltak, de ez megváltozott 1927-ben, mikor Emil Bogen kutatásokat végzett arra vonatkozóan, hogy a lélegzetből megállapítható-e az alkoholos befolyásoltság.

Kutatás kimutatta, hogy meg lehet határozni az emberek álta kifújt levegőből az adott személy véralkoholszintjét. Ez a kutatás pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Indiana Egyetem professzora, Rolla Harger feltalálja 198-ban az alkoholszonda elődjét.

Az alkoholszonda elődjének használatához egy embernek léggömböt kellett fújnia, majd a levegőt kémiai oldatba engedték. Ha a lélegzetben volt alkohol, az oldat színe megváltozott, és egy matematikai egyenlettel megbecsülte az alkohol mennyiségét, ami az adott személy szervezetében jelen volt.

Robert Borkenstein csak 1954-ben vette át Harger találmányát, és fejlesztette tovább azt, létrehozva egy hordozható eszközt, amelynek már alkoholszonda lett a neve.

Azóta persze az alkoholszonda sokat fejlődött az évek során, és napjainkban már a rendõrség is ezt használja az ittas sofőrök kiszűrésére, de természetesen ezek már a legmodernebb technológiával működnek.