Hogyan működik az alkoholszonda
A mérés elve, a szenzortípusok különbsége, és hogy mitől lesz megbízható egy eredmény. Zsargon nélkül.
A mérés elve: miért a leheletből?
Az alkohol a gyomorból és a vékonybélből szívódik fel a véráramba, onnan pedig a tüdőbe jut. A tüdő léghólyagjaiban a vér és a levegő között folyamatos gázcsere zajlik, így a kilélegzett levegő alkoholtartalma arányos a vér alkoholtartalmával. Ezt az arányt a szonda ismeri, és ebből számol vissza véralkoholszintre.
Ezért fontos, hogy a minta a tüdő legmélyebb részéből származzon, az úgynevezett mélytüdő-levegőből. A szájban maradt alkohol vagy a felületes fújás torzítja az eredményt.
Szenzortípusok: mi a különbség?
Félvezetős (MOS) érzékelő
Olcsóbb technológia, amit a belépő és a kulcstartós készülékek használnak. Egy fűtött fémoxid-réteg ellenállása változik meg az alkohol hatására. A gond az, hogy nem csak az alkoholra reagál: bejelezhet szájvízre, mentolos rágóra, dohányfüstre, sőt a cukorbetegek leheletében lévő acetonra is. Emellett érzékeny a hőmérsékletre és a páratartalomra, és az értéke idővel elcsúszik.
Elektrokémiai (fuel cell) érzékelő
Ez az ipari standard, és a hatósági készülékek is ezt használják. A szenzor egy apró üzemanyagcellaként működik: a levegő alkoholtartalma kémiai reakcióba lép a platinaelektródákkal, és elektromos áramot termel. Minél több az alkohol, annál erősebb az áram. Kizárólag az etanolra reagál, lényegesen stabilabb, és ami a legfontosabb, kalibrálható.
Mitől lesz pontos egy mérés?
- A szenzor típusa. Elektrokémiai szenzor nélkül a többi tényező már nem sokat számít.
- A kalibráltság. Az érzékelő öregszik, ezért 6-12 havonta etalon gázzal vissza kell állítani a névleges pontosságra.
- A mintavétel. A jó készülék nyomásérzékelővel figyeli, hogy a fújás elég hosszú és folyamatos-e. Ha nem, hibaüzenetet ad, nem pedig alacsonyabb értéket mutat.
- A várakozási idő. Az utolsó korty vagy falat után legalább 15-20 percet várni kell, különben a szájban maradt alkoholt méri.
- A hőmérséklet. A legtöbb készülék 5 és 40 Celsius fok között üzemel megbízhatóan.
Mire jó a szonda a mindennapokban?
Amire viszont nem jó: hatósági eljárásban nem bizonyíték, és nem alkalmas arra, hogy a „mennyit ihatok még” kérdésre adjon engedélyt. Zéró toleranciás országban ilyen kérdés nincs.
Gyakori mérési hibák
- Túl korai mérés. Ivás vagy evés után 15-20 percen belül mérve irreálisan magas értéket kapsz.
- Felületes fújás. Nem a tüdő mélyéről jön a levegő, tehát alacsonyabb az eredmény. Jó készüléknél ezt a nyomásérzékelő kiszűri.
- Hideg készülék. Ha a szonda a fagyos autóban volt, hagyd melegedni néhány percig.
- Elhasznált vagy kalibrálatlan szenzor. Ez a legalattomosabb, mert semmi nem jelzi: a készülék működni látszik, csak épp rosszul mér.
Meddig szolgál ki egy készülék?
Egy elektrokémiai szonda rendes használat és rendszeres kalibrálás mellett 5-8 évig is megbízhatóan működik. Az élettartamot nem naptári évben, hanem mérésszámban érdemes nézni: nagyjából 3-5 ezer fújás után indokolt a szenzorcsere, amit a professzionális modelleknél cserélhető egységként meg lehet oldani.
A készülék élettartamát leginkább két dolog rövidíti meg: a kifolyt elem és a szélsőséges hőmérsékleten való tárolás. Ha hetekig nem használod, vedd ki az elemet.